2015. április 18., szombat

9. rész: Csak előre!

Le fagytam azon amiket mondott... De még a ledöbbenésre sem volt időm, mert éppen akkor érkezett meg az ünnepelt. El kellett bújnunk. Én egy pillanatig még néztem Benre, de Ana odafutott, hogy gyorsan bújjunk el. Ana elhúzott magával a pult mögé. Próbáltam összetenni a fejemben a dolgokat, de figyelnem kellett a körülöttem zajló eseményekre.
Már mindenki elbújt, a fények is eloltódtak és nagy csend volt. Egyszercsak kulcs csörgés és kilincsnyitás hallatszódott, majd Marco szokásosan, mit sem sejtve lépett be az ajtón. Lerakta a táskáját az előszobában, majd amikor felkapcsolta volna a villanyt, mindenki előugrott.
"Meglepetés!"
Marco nagyon meglepődött. Mindenki ment boldog születésnapot kívánni és átadni az ajándékot. Látszólag kereste a barátnőjét a tömegben, de nem találta, ugyanis ez volt a cél. Amikor már mindenki felköszöntötte, újra sötét lett a házban és mindenki a köszöntő dalt kezdte énekelni. Ekkor Ana jött elő egy tortával a kezében, amin az égő gyertyák voltak a térben az egyetlen fénylő dolgok. A testvérem Marco elé állt a tortával és amikor a dal végetért, mindenki tapsolni kezdett, majd Ana szólalt meg.
-A legboldogabb 19. születésnapot kívánok a legeslegjobb fiúnak a világon! -Majd megcsókolta.
A szülinapos elfújta a gyertyákat.
-Nagyon szépen köszönöm mindenkinek ezt a csodálatos meglepetést! Beleértve a szüleimet, akik vagy tudtak erről és szándékosan nem jöttek be, vagy pedig még azóta is kint várnak. -Erre nevetés tört ki.
-Ne aggódj, a szüleid beleegyezésével történt minden. -Nyugtatta meg Ana.
-Akkor megnyugodtam. De még nem fejeztem be. Köszönöm a világ legjobb barátnőjének ezt az egész szülinapi ajándékot és köszönök mindent! -Megint mindenki tapsolt és mosolygott a szerelmesek pedig megölelték egymást.
Elkezdődött a buli. Nagyon kedves társaság volt ez. Nem abból állt a szórakozás, hogy üvöltött a zene és mindenki csak fogyasztotta literszámra az alkolholt. Ez egy normális buli volt, ahol beszélgettünk, nevettünk, táncoltunk, de kultúráltan.
Leültem és egy lánnyal beszélgettem, amikor elindult egy lassú dal. Elsőnek Anat és Marcot láttam táncolni, majd egyre többen kaptak kedvet a lassúzáshoz. Végül a beszélgetőpartneremet is felkérték. Ültem az asztalnál és néztem a párokat, amikor valaki megérintette a vállam. Megfordultam és Bent láttam magam előtt.
-Felkérhetlek egy táncra? -Nem volt időm gondolkozni, hiszen ott állt előttem tárt karokkal.
-Persze.
Kicsit nyálasnak tűnt ez az egész. De nem akartam megbántani azok után, amiket mondott. Meg én is éreztem iránta valamit, de hiszen még nem is ismertem, meg amúgysem szerettem volna egy kapcsolatot, a terveim miatt. Csak azt mondogattam magamban, hogy figyelj csak előre!
Felálltam és a fiúval mentem. Táncolni kezdtünk. Először próbáltam kerülni a tekintetét és más párokat néztem.
-Mit gondolsz arról amit mondtam? -Kérdezte hirtelen.
-Nem tudom mit gondoljak, még nem tettem rendbe a fejemben ezt az egészet. -Beszélgetésünk közben már nem tudtam nem a szemébe nézni. De amikor most közelről pillantottam meg a sötétbarna szemeit..
-Nagyon tetszel nekem! -Mondta a szemembe látszólag őszintén.
-Még nem is ismerjük egymást igazán.
-Rendben. Szeretnél velem megismerkedni még jobban?
-Szeretnék!
Majd elmosolyodtunk mind ketten. Tánc közben beszélgettünk. Megtudtam róla, hogy évfolyamtársam az iskolában, szóval valószínűleg mindennap fogom látni ezentúl.
-Mit szólnál, ha holnap elmennénk valahova? -Egy pillanatra nem tudtam mit mondjak, de újra a szemébe néztem és láttam amit mutat felém és ennek nem tudtam ellenállni, éreztem, hogy valami késztet arra, hogy belemenjek.
-Benne vagyok!

Következő rész: 10. rész: Miért?
:)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése