-Szia! A tanuláshoz hoztam egy kis motivációt! -Nyújtotta felém a virágcsokrot.
-Szia! Köszönöm, de igazán nem kéne folyton rám költened!
-A lakásom mellett van egy virágbolt. Mikor eljövök előtte, ránézek a gyönyörű virágokra és te jutsz eszembe. Magától értetődő, hogy hozzak el neked minimum egy csokrot.
Sikerült megint megmosolyogtatnia. Egyszerűen olyan aranyos volt.
Leültünk egy asztalhoz és elkezdtük átnézni a tanulni valókat. Rengeteget segített nekem. Fogalmam sem volt arról, hogy ilyen okos. Ennél elképesztőbb már nem is lehetne. Kedves, okos, udvarias és iszonyúan jól néz ki. Néha megfordult a fejemben, hogy mégis olyan jó lenne vele összejönni, de aztán eloszlatom ezeket a gondolatokat. Tudom, hogy nem szabad.
Miután dél körül végeztünk a tanulni valóval, meghívott ebédelni. Átmentünk a kávézótól egy utcára lévő pizzázóba. Kiderült, hogy az a kedvenc pizzája ami az én kedvencem is, tehát így nem volt nehéz eldönteni mit kérünk. Evés közben is beszélgettünk.
-És igazából mit gondolsz a tovább tanulásról? -Kérdeztem kíváncsian.
-Mérnök szeretnék lenni. Úgy terveztem kijárom az iskolát, aztán elmegyek egy továbbképzésre. Nagyon jó lehetőségek vannak itt a városban ezen a szakon. És te?
Tetszett az elképzelése. Nem gondoltam volna, hogy ennyire eltervezte. Mióta a városban vagyok, legtöbb velünk egykorú fiúkat hallva, egyeseknek még fogalmuk sincs, hogy mikor és merre. De ő nem olyan volt. Ő előre gondolkodott és egy újabb okot adott arra, hogy feltegyem magamnak újra a kérdést. Mit tegyek?
-Én tolmács szeretnék lenni. Amikor nevelőszülőknél éltem, tanultam angolt. Azóta is legtöbbet angolul szoktam olvasni. A spanyolt itt folyamatosan beszélem. Magyarországon eddigi életemet életem, azaz ami a legjobban megy. Az iskolába pedig tanulni fogok franciát és úgy gondoltam magántanárnál pedig olaszt fogok tanulni, ami nagyon hasonlít a spanyolra tehát nem lesz olyan nehéz.
-Nagyon határozottan gondolkodsz a céljaidról.
-Próbálom előre megtervezni az életem. Igazság szerint szeretném, ha a gyerekeimnek majd mindent megtudnék adni, másrészt pedig, hogy mégis szeressem azt, amit csinálok.
-Teljesen egyet értek veled! -Mosolygott rám.
Miután az ebéddel is végeztünk, elmentünk sétálni. Sokat beszélgettünk. Minden egyes mondtata után feltettem magamban a kérdést. Mit tegyek?
A legforgalmasabb utcán sétáltunk, amikor zenét hallottunk. Egymásra néztünk és ebből láttam a szemébe, hogy valószínűleg ő is annyira szereti a zenét mint én. Elindultunk a zene felé és fiatalokat láttunk, akik énekeltek és gitároztak. Sokan álltak ott és hallgatták, milyen szépen játszanak. Hirtelen éreztem, hogy Ben megfogja a kezem és megpörget. Nem igazán tudtam egyből kapcsolni, ezért a pillanatban, ahogy megpörgetett elvesztettem az egyensúlyom. Megbillentem, de Ben gyorsan a derekam után kapott. Vissza akart húzni, de úgy sült el, mint a bowling pályán, sőt még annál is közelebb estem hozzá. Még mindig nem tudtunk, de lehet, hogy nem is akartunk egyből regaláni a dolgkokra. A vállába kapaszkodtam, ő pedig a derekamat fogta, mintha még mindig attól félne, hogy elesek. Ebben a pillanatban már úgy éreztem, hogy egyszer már elég volt elhalasztani. És úgy látszik Ben is így gondolta. Ekkor közelebb hajolt felém és megcsókolt...
Leültünk egy asztalhoz és elkezdtük átnézni a tanulni valókat. Rengeteget segített nekem. Fogalmam sem volt arról, hogy ilyen okos. Ennél elképesztőbb már nem is lehetne. Kedves, okos, udvarias és iszonyúan jól néz ki. Néha megfordult a fejemben, hogy mégis olyan jó lenne vele összejönni, de aztán eloszlatom ezeket a gondolatokat. Tudom, hogy nem szabad.
Miután dél körül végeztünk a tanulni valóval, meghívott ebédelni. Átmentünk a kávézótól egy utcára lévő pizzázóba. Kiderült, hogy az a kedvenc pizzája ami az én kedvencem is, tehát így nem volt nehéz eldönteni mit kérünk. Evés közben is beszélgettünk.
-És igazából mit gondolsz a tovább tanulásról? -Kérdeztem kíváncsian.
-Mérnök szeretnék lenni. Úgy terveztem kijárom az iskolát, aztán elmegyek egy továbbképzésre. Nagyon jó lehetőségek vannak itt a városban ezen a szakon. És te?
Tetszett az elképzelése. Nem gondoltam volna, hogy ennyire eltervezte. Mióta a városban vagyok, legtöbb velünk egykorú fiúkat hallva, egyeseknek még fogalmuk sincs, hogy mikor és merre. De ő nem olyan volt. Ő előre gondolkodott és egy újabb okot adott arra, hogy feltegyem magamnak újra a kérdést. Mit tegyek?
-Én tolmács szeretnék lenni. Amikor nevelőszülőknél éltem, tanultam angolt. Azóta is legtöbbet angolul szoktam olvasni. A spanyolt itt folyamatosan beszélem. Magyarországon eddigi életemet életem, azaz ami a legjobban megy. Az iskolába pedig tanulni fogok franciát és úgy gondoltam magántanárnál pedig olaszt fogok tanulni, ami nagyon hasonlít a spanyolra tehát nem lesz olyan nehéz.
-Nagyon határozottan gondolkodsz a céljaidról.
-Próbálom előre megtervezni az életem. Igazság szerint szeretném, ha a gyerekeimnek majd mindent megtudnék adni, másrészt pedig, hogy mégis szeressem azt, amit csinálok.
-Teljesen egyet értek veled! -Mosolygott rám.
Miután az ebéddel is végeztünk, elmentünk sétálni. Sokat beszélgettünk. Minden egyes mondtata után feltettem magamban a kérdést. Mit tegyek?
A legforgalmasabb utcán sétáltunk, amikor zenét hallottunk. Egymásra néztünk és ebből láttam a szemébe, hogy valószínűleg ő is annyira szereti a zenét mint én. Elindultunk a zene felé és fiatalokat láttunk, akik énekeltek és gitároztak. Sokan álltak ott és hallgatták, milyen szépen játszanak. Hirtelen éreztem, hogy Ben megfogja a kezem és megpörget. Nem igazán tudtam egyből kapcsolni, ezért a pillanatban, ahogy megpörgetett elvesztettem az egyensúlyom. Megbillentem, de Ben gyorsan a derekam után kapott. Vissza akart húzni, de úgy sült el, mint a bowling pályán, sőt még annál is közelebb estem hozzá. Még mindig nem tudtunk, de lehet, hogy nem is akartunk egyből regaláni a dolgkokra. A vállába kapaszkodtam, ő pedig a derekamat fogta, mintha még mindig attól félne, hogy elesek. Ebben a pillanatban már úgy éreztem, hogy egyszer már elég volt elhalasztani. És úgy látszik Ben is így gondolta. Ekkor közelebb hajolt felém és megcsókolt...










