2015. április 2., csütörtök

2. rész: Érkezés

A repülőút Spanyolországba nagyszerű volt. Repülni a felhők fölött, belátni a várost. Gyönyörű volt.
Egy kisebb lakást béreltem ki Madridban, hogy az új életem felépítése alatt ne egy szálloda szobában tétlenkedjek, hanem, hogy berendezhessek egy kis lakást a saját ízléseimnek megfelelően. Miután lepakoltam és berendezkedtem, délután elmentem munkát keresni. Igaz, hogy a "szüleim", mindenben támogattak, ha kellett, de én nem akartam úgy élni, hogy mindvégig rájuk támaszkodom, és itt csak lógatom a lábam. Bár ha ők meglehetősen jó anyagi körülmények között is éltek, én akkor is magam akartam megteremteni az ételre valót. Elindultam, hogy sikerrel járhassak. Beadtam több helyre is a jelentkezési lapom, és biztos vagyok benne, hogy valahol sikerülni fog. De ha az egyik nem is sikerül, akkor megyek a következőhöz, hisz akkora ez a város. Miután délutánra egy kicsit elfáradtam, éppen megláttam egy kávézót, gondoltam megkóstolom a spanyol kávét. Viszont ebben a kávézóban nagyon érdekes dolog történt. Amikor kikértem a kávét (szerencsére a 3 éves spanyol tanulás a hasznomra vált) a pincér már úgy jött oda hozzám, hogy:
-Szia Ana! Hogy vagy? A szokásosat hozhatom?
Ami nagyon meglepett. Elmondtam neki, hogy biztosan csak összekever valakivel, mert én még csak most járok itt először és Maggie a nevem, nem Ana. Ekkor kikerekedett szemmel nézett rám és így szólt:
-Tényleg? Pedig... Húha... Akkor elnézést! Ez esetben mit hozhatok?
De miután tisztáztuk a félreértést és kikértem kávét, egy még furcsább dolog történt. Valaki a vállamat megérintve szólt hozzám:
-Szia Ana! Mi újság?
Ekkor megfordultam és egy körülbelül velem egy idős lány állt ott. De meglátva az arcomat sem nézett ki úgy, mint aki meglepődött, hogy nem én vagyok az akire számított. Ezért őt is fel kellett világosítanom. Viszont ő nem fogta fel ilyen egyszerűen a dolgot.
-Ó tudom, hogy csak viccelsz!
Megint csak elkezdtem magyarázkodni amikor megcsörrent a telefonja és megdöbbenve rám nézett.
-De ha Ana hív...akkor te tényleg... Ó ne haragudj, csak nagyon hasonlítasz az egyik barátnőmre! De tényleg nagyon hasonlítasz... Szóval sajnálom! További szép napot!
Tényleg nagyon furcsáltam a történteket, hogy ennyire hasonlítok valakire, hogy egy fél óra alatt ketten összekevernek valakivel, de kulönösebben nem foglalkoztam ezzel. Elindultam volna haza, amikor véletlenül leöntöttem magam. Ki szaladtam a mosdóba, hogy kimosshassam gyorsan a foltot. A pólómat dörzsölve a víz fölött álltam, amikor kinyílt az ajtó. És ekkor értettem meg, hogy miért neveztek "hasonmásnak"...

Követkéző rész: 3. rész: Ki vagy te?
Időpont: 2015.04.04.
:)

1 megjegyzés: