Másnap kaptam egy e-mailt, miszerint felvettek az egyik kávézóba dolgozni, ahova jelentkeztem. Azt irták benne, hogy már akár holnap kezdhetek. Amikor elújságoltam ezt a hírt a családomnak, ők felajánlották, hogy inkább folytassam a tanulást, ők pedig mindenben segítenek. Megvitattuk a dolgot, majd úgy döntöttünk, hogy abba az iskolába folytatom a tanulást, ahol Ana is tanul. Még aznap elmentünk Anaval az iskolába, hogy beiratkozzak. Csak egy szintfelmérőt kellett tennem, hogy biztos, hogy megértem-e a spanyol oktatást. Szóban kérdezett, majd írtam egy írásbeli tesztet is. Amikor végeztem, azt mondták, megbeszélik, addig várjak odakint. Kimentem a teremből és Ana várt ott. De nem egyedül:
-Maggie! Szeretném bemutatni Marcot, a barátomat!
-Szia Maggie! Marco vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek! Sokat hallottam már rólad! -mondta az új ismerős mosolyogva.
-Én is örülök! Te is magyar anyanelvű vagy? -kérdeztem, majd eszembe jutott, hogy Ana már említette, hogy ebbe az iskolába sok magyar anyanyelvű jár.
-Igen, de már 6 éves korom óta itt lakunk Spanyolországban, ezért örülök, hogy nem csak otthon beszélhetek magyarul.
-Marco átjön hozzánk, csak megvárjuk a döntést a jelentkezéseddel kapcsolatban és Marco egyik barátját.
-Oké, köszi, hogy megvártok.
Beszélgettünk még egy keveset, majd körülbelül fél órás várakozás után behívtak.
-Margaret! Szeretnénk megosztani veled a döntésünket, miszerint bejutottál az iskolánkba! Gratulálunk! Az oktatásokban következő héttől vehetsz részt! Az órarendet akkor kapod meg, addigis itt vannak az anyagok amikből hétfőre készülnöd kell. -adta a kezembe az anyagokat.
-Nagyon szépen köszönöm!
Még feltettem pár kérdést, majd boldogan jöttem ki a teremből, viszont akkor Anat és Marcot nem láttam sehol. Fel akartam hívni őt, de amikor elővettem a telefonom, láttam hogy kaptam egy üzenetet tőle:
El kellett jönnünk, mert Marcot hívták, hogy a testvére kórházba került. Sajnálom, hogy nem vártunk meg! Otthon várom a hírt!
Megértettem, hogy elmentek. Elindultam haza, de amikor mentem a lépcsőn megcsúsztam és elestem. Beütöttem a fejem és forogni kezdett velem a világ. Becsuktam a szemem, ekkor hallottam, hogy egy hang engem próbál keltegetni:
-Hahó, jól vagy? Hahó!
Ez volt az utolsó amire emlékeztem. Következő emlékem, hogy egy ágyon fekszem és egy nő áll mellettem. Valószínűleg egy nővér volt, mert olyan ruhában volt. Észre vette, hogy felkeltem, majd közelebb jött hozzám:
-Szia! Az iskolanővér vagyok! Az orvosi szobában vagy. Emlékszel, hogy miért vagy itt?
-Szia! Az iskolanővér vagyok! Az orvosi szobában vagy. Emlékszel, hogy miért vagy itt?
-Mert leestem a lépcsőn és elájultam.
-Emlékszel arra is, hogy ki hozott be?
-Nem, csak a hangjára emlékszem.
-Rendben. Egy fiú volt. Behozott, elmondta, hogy látta mi történt. Azt mondta nem ismer, ezért elengedtem.
Miután írt egy papírt, hogy ott voltam és hogy mi történt, elengedett engem is. Nem jó érzés, hogy nem tudom ki volt az. Csak meg szerettem volna neki köszönni, de így, hogy nem is tudom ki volt, még arra sincs lehetőségem.
Mikor hazamentem már mindenki otthon volt. Anahoz és Marcohoz mentem oda először:
-Hogy van a testvéred?
-Már jól, köszönöm. Csak kijött az allergiája és rosszul lett, de már holnap kiengedik. De mesélj te! Hogy sikerült?
-Akkor jobbulást neki! Hát.. A hírem az, hogy... Felvettek!
-Ó ezaz! -kiáltott fel Ana!
-Ó ezaz! -kiáltott fel Ana!
-Gratulálunk! -öleltek meg a nagyszüleim.
Örültem neki nagyon! Főleg, hogy már jövőhéten mehetek.
Másnap bementem a kávezóba, hogy kezdhessek. Megkaptam az oktatást, hogy mit hogyan csináljak. Nyitáskor már elég sokan jöttek, pedig még csak reggel 8 volt. Ebéd idő felé viszont kevesebben voltak. Éppen az egyik asztalt töröltem le, amikor meghallottam azt a hangot...

Ez nagyon izgalmas rész volt és kíváncsi vagyok ki az a titokzatos fiú. Várom a következő részt!! 😀😚💋❤
VálaszTörlés