Magához húzott, és alig egy alkarnyi távolság volt közöttünk...
Csak nézett a szemembe és legszívesebben én is maradtam volna így, de eszembe jutott az ígéret amit magamnak tettem. Becsuktam a szemem és elfordultam. Nem akartam neki semmit mondani ezzel kapcsolatban, és fel akartam oldani a feszültséget, szóval inkább visszatértem a bowlingra.
-Na akkor megtanítasz bowlingozni? -fordultam vissza felé, de mostmár mosollyal, mintha mi sem történt volna.
-Persze. -Mondta mosolygva, de érezhető volt, hogy ez a mosoly nem volt olyan őszinte.
-Akkor mutasdd, hogy csináljam.
-Rendben, csak fogd ezt meg és állj ide. -Ezuttal már őszinte mosoly virított az arcán. Azt tettem, amit mondott. Odaálltam kezemben a bowling golyóval. Ekkor mögém állt és megfogta a kezem.
-Ne húzódj el, mert csak segíteni szeretnék! -Mondta, mintha csak fájna az, ahogy hozzám ért. Igazából nem. Az érintésén lehetett érezni a kedvességet.
-Bocsánat, hogy ilyen visszahúzódó vagyok.
-Semmi gond. -Mosolyodott el újra.
Ez alatt az este alatt, megtanultam bowlingozni. Ez alatt az idő alatt is beszélgettünk, nevettünk. Nagyon jó volt vele lenni.
Az igért időpont előtt körülbelül öt perccel már a házunk előtt álltunk.
-Köszönöm, hogy megtanítottál bowlingozni. -Próbáltam elköszönni, nehézkesen a szavakkal, miközben a biztonsági öv kikapcsolásával küzködtem.
-Én köszönöm, hogy a tanítványom voltál. Remélem legközelebb már versenyzünk is!
-Ez nem kérdés! De amilyen magas képzést kaptam, ne reméld, hogy legyőzhetsz! -Mondtam nevetve.
-Ezt úgy vettem, hogy egy profitól kaptál képzést. Hát köszönöm a bókot. -Majd magára mutatott.
-Csak el ne hidd.
Kiszálltam a kocsiból, majd a lehúzott ablakán át még megbeszéltük, hogy majd telefonon SMS-ezünk.
Ahogy beértem a házba és becsuktam az ajtót, abban a pillanatban kopogtak. Kinyitottam és Ben állt ott a rózsacsokorral a kezében.
-Remélem nem szándékosan hagytad ott, mert én szívből vettem. -Mondta kisfiús képet vágva.
-Egy ilyen szép csokrot szándékosan?.. Köszönöm.
Még a kocsi felé menet egy utolsó búcsúzó pillantást küldött felém, majd elment. Bezártam az ajtót, majd amikor vízbe akartam tenni a csokrot, megláttam rajta egy üzenetet. De nem ugyanaz az üzenet volt, amit már láttam. Ebben ez állt:
"Nagyon jól éreztem magam veled! Remélem lesz még ilyen nem is egy!"
Ahogy olvastam, szinte hallottam a fejemben a hangját, ahogy ezeket a sorokat mondja.
Nem akartam bevallani, de nagyon elbűvölt. Egyszerűen nem lehet elmondani határtalan kedvességét. Kedves, megértő, udvarias és egyszerre humoros. Magam előtt látom azt, amikor magához húzott és csak mélyen a szemébe néztem. De próbáltam ellenállni ezeknek a gondolatoknak. Próbáltam nem egész este ezen tűnődni, de ez az ötlet is eloszlott, amikor jött Ana és kérdezgette, hogy milyen volt a randi. Majd elmondta, hogy szerinte Ben nagyon illene hozzám. Muszáj voltam vele megosztani a döntésemet, hogy nem szeretnék tőle semmit, de mintha ezt nem is hallotta volna, ugyanúgy folytatta, hogy tudja, hogy tetszik nekem. Inkább ráhagytam.
Vasárnap reggel kilenckor keltem, már jobban kipihenve magam. Titokban reménykedve nyúltam a telefonomért, hogy hátha megint kaptam tőle üzenetet. De semmi. De hiszen miért is küldött volna bármit is? Nincs köztünk semmi. Majd egy perc múlva jelző hangot adott ki a telefonom.
"Jó reggelt! Megvannak a holnapi anyagok az órákra?:)"
Lemosohatatlan vigyor kerekedett az arcomon.
"Jó reggelt! Igen! Úgy néz ki ma az egész nap a tanulásból fog állni."
"Esetleg segíthetek valamiben?"
"Most, hogy mondod lenne pár kérdésem az egyik témával kapcsolatban, amiben Ana sem tudott segíteni."
"Találkozunk a kávézóban mondjuk egy óra múlva?"
"Ott leszek!:)"
"A jegyzeteket ne felejtsd el!;)"
Két jó dolog volt ebben az egészben. Első: biztosan meg tudok holnapra tanulni, második: találkozok vele. Amikor ránéztem az órára, már negyed tizet mutatott. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, összepakoltam a jegyzeteket, majd sietve elindultam a kávézóba. Amikor odaértem még nem volt ott, de még nem is volt pontosan tíz óra. Amíg rá vártam, addig beszéltem a főnökkel, a beosztásommal kapcsolatban.
Pontosan tízkor nyílt az ajtó. Éreztem, hogy ő az. Megfordultam és Bent láttam, a jegyzetekkel, és egy újabb csokor virággal...
Következő rész: 12. rész: Mit tegyek?

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése