Megadtuk egymásnak a telefonszámunkat, majd még beszélgettünk, nevettünk, táncoltunk. Körülbelül négykor lett vége a bulinak. Hazamentünk, majd még Ana kérdezgetett Benről, de túl fáradt voltam, szóval inkább elhalasztottuk a beszélgetést holnapra, azaz mára. Nyolckor amikor felkeltem, automatikusan a telefonomhoz nyúltam. Meglepődve láttam, hogy kaptam egy üzenetet.
"Jó reggelt! Hatkor ráérsz?:) Ben."
Ez az üzenet mosolyt csalt az arcomra. "Persze. Hova megyünk?:)"
Egy perc sem telt el és máris válaszolt.
"Az legyen meglepetés. Hatra ott vagyok érted.:)"
"Hiszen azt sem tudod hol lakom."
"Voltam már Ananál;)"
Mindig elfelejtem, hogy mielőtt én megismertem, azelőtt is ismert volt a házunkban.
Nagyon kíváncsivá tett. Gondolkoztam, hogy hova vihet. Vacsorázni vagy bulizni. Na de ha azt se tudom hova visz, honnan tudjam, mit vegyek fel? Farmert egy laza pólóval vagy szoknyát egy toppal? Nem tudtam a fejemben olyan szettet összerakni, hogy bárhova is visz jó legyen. Gondoltam, legalább ezt elmondja.
"Annyit elárulsz, hogyan öltözzek?"
"Csak lazán"
Akkor a farmer szett nyert. De akkor mégis hova vihet? Nem törtem magam tovább, mert rájöttem, hogy ez amúgysem egy randi, csak szórakozás egy baráttal.
Mivel az éjszakai buli miatt el voltunk fáradva, szinte egész nap csak lustultunk Anaval. Filmet néztünk, sütögettünk, játszottunk az álatokkal.
Körülbelül fél hatkor kezdtem el készülődni. Csak egy egyszerű pólót és egy farmert vettem fel. Feltettem egy laza sminket és kifésültem a hajam. Pontban hatkor csengetett. Leszaladtam a lépcsőn majd széles mosollyal nyitottam ajtót. Amikor meglátott ő is ugyanígy reagált.
-Nagyon pontos vagy! -Engedtem beljebb.
-Te pedig csinos! -Jegyezte meg továbbra is mosolyogva.
-Mostmár elárulod hova megyünk?
-Nagyon kíváncsi vagy. De sajnos csak akkor tudod meg, ha oda érünk. -Nevette el magát.
Még köszönt a nagyszüleimnek és Ananak, majd megbeszéltük, hogy fél tízre hazahoz. Kiérve kinyitotta nekem a kocsi ajtót, de amikor megláttam mi van az ülésemen, hirtelen elmosolyodtam. Egy rózsacsokor, rajta egy kis cetlivel.
"Remélem jól emlékszem, de mintha a bulin, a rózsákat emlegetted volna"
Ránéztem és úgy nézett rám, mintha megkönnyebült volna, hogy mosolyt látott az arcomon.
-Köszönöm, de nem kellett volna!
-Csak próbáltam udvarias lenni! Na induljunk, mert már kezdek én is kíváncsi lenni.
Beültünk a kocsiba és próbáltam értelmezni ezt a mondatot.
-Te mégis miért vagy kíváncsi?
-Tudod, örömmel tölt el amikor látlak mosolyogni.
Meghatott amit mondott. Soha nem mondott nekem senki ilyeneket, de akkor sem hagyhattam, hogy megtetszek neki, vagy ő nekem mégjobban. Próbáltam elviccelni a témát.
-Akkor legközelebb, majd kiakasztom a szám, hogy folyamatosan mosolyogva láss. -Nyomtam az arcába a viccesnek szánt mosolyom.
-Az lenne a legjobb. -Mondta nevetve.
Végre odaértünk. Meglepődtem. Bowlingozni vitt. Megint nem bírtam visszatartani az örömömet és persze, hogyan máshogy egy nagy mosollyal fejeztem ki.
-Na látod, ezt vártam. -Mondta elégedetten.
Bementünk, felvettük a bowlingcipőt, majd felmentünk a pályánkra. Izgatott voltam, mert én még soha nem bowlingoztam. Ő kezdte, de miután láttam, hogy ő hogyan tarol, nem volt merszem megmondani neki. Gondoltam, majd tettetem, hogy éppen véletlen volt, vagy egy kicsit fáj a kezem. Na jó mégsem tűnt olyan jó ötletnek. Elgurítottam az elsőt, majd csak a számat húzgáltam. Nem pont úgy festett, mintha életemben legalább egyszer játszottam volna ilyet.
-Soha nem bowlingoztál még igaz? -Kérdezte nevetve, de mégsem gúnyolva.
-Ennyire látszik? -Nevettem el én is magam egy kicsit szégenkezve, hogy mióta ideértünk egyszer sem említettem.
-Csak egy kicsit. De ne aggódj a bowling király segít. -Mondta, miközben a kezével ábrázolta a király szót.
-Ó, csak el ne szállj. -Böktem meg a vállát nevetve.
-Na jó komolyan, mivel a mosolyod mindent visz, természetesen segítek.
Felvett egy bowling golyót a kezembe adta majd megfogta a kezem és magához húzott. Szerintem ő sem akart ilyen közel húzni magához, de lényegesen lecsökkent közöttünk a távolság. Mind ketten megilletődtünk és csak néztünk egymás szemébe. És ez volt az a pillanat amikor rájöttem, hogy újra mélyen a szemébe néztem, ami igencsak elbűvölt. Miért?
Következő rész: 11. rész: Elbűvölve

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése