2015. április 4., szombat

3. rész: Ki vagy te?

Amikor kinyilt az ajtó... elképedtem. Egyszerűen köpni-nyelni sem tudtam. Néztem a tükörbe és kettőt láttam magamból. Mi történik velem? Kettőt látok? Vagy megőrültem? Vagy tényleg egy hasonmásom van? Körülbelül egy percig csak álltunk és kikerekedett szemmel, tátott szájjal lefagyva bámultuk egymás tükörképét. Amikor ő egyszer csak közelebb jött hozzám és kérdésekkel bombázott, amikből kiderült ő is olyannyira meglepődött, mint én:
-Ki vagy te? Miért nézel ki úgy, mint én? Úristen.. Megőrültem? -mondta legyezgetve magát, mint aki mindjárt elájul
-Oké, nyugodjunk le! Nem tudom ki vagy és miért nézunk ki ugyanúgy, de látszólag egyikőnk sem őrült. -nyugtattam magunkat, bár az igazat megvallva én is csupán csak a megőrülés egy tünetére gondoltam és hogy ő biztos csak csak az elmém szüleménye. De ezt az elméletet aztán ezek a kérdések oszlatták el: Miért kevertek össze más valakivel? Ketten is? 
-Rendben, figyelj én még tényleg nem terveztem tizenynyolc évesen megőrülni, ezért kérlek üljünk le és beszéljük ezt át. -mondta és ekkor több dolog is elkezdett cikázni a fejembe, például, hogy velem egyidős.
-Benne vagyok! -közben bólogattam egyetértően, majd kisétáltunk és leültünk egy asztalhoz. Ekkor tűnt fel, hogy megfeledkeztem a foltról a pólómon, de ez érdekelt most a legkevésbé. Amikor leültunk, már kicsit lehiggadva, kezdtem bele a mondandómba:
-Oké, akkor kezdjük tiszta lappal! Szia! A nevem Maggie, Margaret Corrino. A szüleim spanyol származásuak..voltak. Sajnos egy éves koromban elvesztettem őket autóbalesetben. Azóta sok mindenen mentem keresztül. Magyarországon életem egészen mostanáig, ugyanis most költöztem ide Spanyolországba. Magyarországon, 1997. március 11.-én születtem. Röviden ez az én történetem. És a tied? -ekkor újra ugyanazt az óriási szempárt láttam, mint találkozásunkkor a mosdóban.
-Ez nem lehet! Biztos, hogy nem! Akkor tudnék róla! De akkor miért?! -ezek után a mondatok után, úgyéreztem ő már többet tudott felfogni ebből az egészből, viszont úgy látszott, hogy nem igazán tetszett neki a gondolat amit leszűrt. Egyre kíváncsibb lettem:
-Kérlek mondd! Én még nem értem!
-Oké! Figyelj! Ana Delpaz vagyok. A nagyszüleimmel élek egy éves korom óta. A szárnyuk alá vettek, amikor a szüleim autóbalesetben elhunytak. 1997. március 11.-én születtem, Magyarországon. -Lefagytam. Megdermettem. Nem tudtam elhinni. Ekkor egyszerre szólaltunk meg:
-Ikrek vagyunk?...

Következő rész: 4. rész: Emlékek őrzője
Időpont: 2015.04.06.
:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése