2015. április 6., hétfő

4. rész: Emlékek őrzője

Szóval van egy ikertestvérem... És most, tizennyolc éves koromban tudom ezt meg. De mégis miért nem tudtam róla? Miért nem közölte ezt velem valaki? És az állítólagos ikertestvérem az állítólagos nagyszüleimnél él? Nem szeretnék önző lenni, de akkor én miért szenvedtem egészen idáig, árvaházban, nevelőszülőknél és az utcán? 
Csak ültünk az asztalnál egymást nézve és nem tudtuk fel fogni, hogy mi ikertestvérek vagyunk. Kíváncsiak voltunk mind a ketten, hogy miért titkolta el ezt előlünk mindenki és miért szakítottak szét minket.
-A nagyszüleid nem mondtak erről valamit? -Kérdeztem kiváncsiskodóan Anatól.
-Nekem soha nem beszéltek rólad. Mindig is kérdezgettem a szüleimről őket, de soha nem említették, hogy van egy testvérem is. -Miután ezt a mondatot kiejtette a száján felcsillant a szeme és így szólt:
-Eljönnél velem megbeszélni velük ezt, úgy hátha elmondják?
-Persze! Én is szeretném megtudni, hogy miért éltem eddig az igazi családom nélkül.
Majd felálltunk az asztaltól és elindultunk a házuk felé. Naplementében sétáltunk Spanyolországban, a "családom" felé. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ezt mondhatom. A kávézótól körülbelül 15 percet sétáltunk az otthonukig. Amikor odaértünk, beléptünk az ajtón és egy idősebb, kedves hang szólalt meg egy kicsit távolabbról:
-Ana! Te vagy az? Drágám, készítettem neked süteményt! A konyhában megtalálod!
-Ő a Mamám...  -Suttogta nekem Ana.
-Szia Mama! Igen én vagyok! Jött egy kedves ismerős is velem. Le tudnál jönni, be szeretne mutatkozni? -kiabált Ana a nagymamájának, majd beljebb léptünk és már a nappaliban találtuk magunkat. Egy egészen szép, ízléses házban álltam éppen. A nappaliban gyönyörű kanapé, fotel, a falon gyönyörű festmények. A nappaliba egy lépcső vezetett, a lépcső mellett pedig egy étkező, amiből látszatra a konyha vezetett. Éppen gyönyörködtem a házban, amikor a lépcsőn egy aranyos kinézetű idős hölgy jelent meg, de amikor ránk nézett megkapaszkodott a korlátba. Meglepődve nézett ránk. Majd Ana megszólalt:
-Mama! Kik vagyunk mi?
A nagymamája szinte lefutott a lépcsőn elénk, és megfogta a kezem, mintha nem is hallotta volna Ana kérdését:
-Margaret? Tényleg te vagy az?
-Igen! Én vagyok! És szeretném megtudni, hogy miért nem szólt nekem senki arról, hogy van egy testvérem!
Ekkor az idős hölgy lenézett, mint aki megbánt valamit.
-Lányok! Üljünk le beszélgetni és elmondok mindent!
Majd leültünk a kanapéra Anaval, a nagymamája pedig a velünk szemben lévő fotelbe. Egy ideig csak nézett ránk, majd el kezdett beszélni:
-Figyeljetek! A szüleitek akkor hunytak el, amikor ti egy évesek voltatok. Nem tudtuk, hogy mit tegyünk veletek. Majd az édesapátok édesanyjával úgy döntöttünk, mivel ő sem állt egyedüli idős emberként fényes anyagi helyzetben és mi sem, arra az elhatározásra jutottunk, hogy mi befogadjuk az egyikőtőket, ő pedig a másikótokat. Egyikőnk sem tudott volna két gyermeket eltartani. Ezért döntöttünk így. Aztán, mivel Ana anyásabb volt, ő került hozzánk, Margaret pedig apásabb, így ő került az apai nagyanyjához. Rá körülbelül 4 hónapra hunyt ő el. De mivel mi még akkor Anát is elég nehezen tudtuk eltartani, nem tudtunk még egy gyermeket magunkhoz venni. Majd amikor már kicsit jobb helyzetbe voltunk, fel kerestünk, de addigra már egy stabil környezetben voltál, nevelőszülőknél és nem szerettük volna felforgatni az életed. Így gondoltuk, hogy egyenlőre nem mondjuk el egyikőtöknek sem és mindig csak vártunk a megfelelő alkalomra, de sohasem akartuk megkavarni a dolgokat. De úgy látszik ti előbb egymásra találtatok, mint hogy mi elmondhattuk volna...

Következő rész: 5. rész: Az igazi családom
Időpont: 2016.06.08.
:)


1 megjegyzés:

  1. Rendkívül tetszik a blogod. Ahogyan írsz és ahogyan elképzeled az eseményeket az egyszerűen fantasztikus. És külön imádom, hogy a történet nem ilyen megszokott helyen játszódik mint pl. Anglia, Amerika, hanem egy teljesen más közegben, Spanyolországban.
    Nagyon tetszett ez a rész is mert némelyest fény derült arra a titokra, hogy lehet Margaret-ből kettő, és hogyan lehetnek ők ikrek. Nagyon várom a következő részeket! Csak ügyesen❤❤😙😙

    VálaszTörlés