Hajnal háromkor jött értem Ben. Konkrétan csak az volt a baj, hogy úgy néztem ki, mint aki egy szemhunyásnyit sem aludt.
-Jó reggelt koránkelő! -Mondta nevetve, majd jött be az ajtón a cuccaimért, hogy kivigye az autóba.
-Ne is mond! Ez nem reggel! Ez hajnal! Úgy nézek ki, mint akit megnyúztak.
-De legalább hamar odaérünk! Egyébként ne aggódj nagyon aranyosan nézel ki! -Mosolygott rám az ajtó felől.
Már éppen zártam volna be magunk után, amikor megláttam az előszobaajtóban Anat.
-Túl hangosak voltunk? Ne haragudj nem akartunk felkelteni!
-Dehogyis, csak éppen mentem inni, amikor meghallottam a hangotokat, gondoltam elköszönök.
Megöleltem és az utolsó mondtat, amivel elbúcsúzott az ez volt
-Sok sikert!
Nem tudom ezzel mire akart utalni, ugyanis ez egy utazás, nem pedig egy vizsga. De gondoltam nem feszegetem a témát, mivel nem szerettem volna lekésni a gépet. Elindultunk majd fél négykor szállt fel a repülő. Szerettem nézni a felhőket, de most olyan álmos voltam, hogy jobb dolognak tartottam a szemhéjam belső felét nézni. Körbelül egy órát aludtam, amikor felkeltem és Benre néztem, láttam, hogy az ő szeme is le volt csukva. Nagyon édes volt, amikor aludt. Megfogtam a kezét és a vállára hajtottam a fejem. Ekkor bizonyosodott be, hogy nem aludt igazából olyan mélyen mivel, ahogy rá tettem a fejem, egyből közelebb húzott magához. Az úton még beszélgettünk, filmet néztünk, olvastunk, zenét hallgattunk. Későn érkeztünk meg és nagyon fáradtak voltunk. Már sötét volt, ezért nem volt aznap lehetőségünk megnézni a tengerpartot. A szállodába érve tudatosult bennem igazán, hogy én most Bennel fogok együtt aludni, amire igazából még nem volt példa. Megkaptuk a szobát ami gyönyörű volt. Nagyon álmosak voltunk a hosszú utazástól, ezért nem csináltunk mást lefürödtünk és elaludtunk. Nagyon jó volt őt ölelve elaludni.
Másnap mikor felkeltem Ben nem volt mellettem. De miután kiszálltam az ágyból éppen akkor jött ki a zuhanyból.
-Jó reggelt! Hogy aludtál? -Keltett fel igazán egy öleléssel.
-Jó reggelt! Nagyon jól!
-Akkor készülj, mert a ami nap csak a pihenésről fog szólni!
Erre nem válaszoltam csak mosolyogtam.
Lezuhanyoztam, majd elmentünk reggelizni. Ezután lementünk a csodálatos partra. Gyönyörű volt.
Úgy döntöttem napzok egy kicsit, majd bemegyek a vízbe, de ezt nem sikerült megvalósítani, mivel amikor letettem a homokba a strandtáskát, egy érintést éreztem a hátamon, majd egy pillanat alatt már Ben ölében találtam magam. Ezzel a mozdulattal belevetett minket a vízbe. Igazából hideg volt maga a víz de mivel a Bent öleltem ez fel sem tűnt. Csak akkor amikor a víz alatt voltunk és már nem kaptam levegőt. Kapálni kezdtem a lábammal, majd mikor ezt Ben észrevette azonnal felhúzott a víz felszínére.
-Jól vagy?
-Meg vagyok. Viszont... -Mondtam, majd nevetve ráfröcsköltem a vizet és "menekülve" futottam ki a part felé.
Nem jutottam túl messzire, mert a derekamnál fogva visszarántott.
-Ez nem sikerült.
-Legközelebb én nyerek!
-Ne legyél ebben olyan biztos! -Jelentette ki, majd magához húzott és megcsókolt.
A napunkat a parton töltöttük. Tényleg csak a pihenésről szólt. Körülbelül ötkor mentünk vissza a szállodába. Elmentem venni egy fürdőt, mikor kimentem, Bent nem találtam a szobában, csak egy üzenetet az asztalon.
"Nemsokára jövök! Ne szökj el!"
Fogalmam sem volt róla hova mehetett. Addig én felhívtam Anat.
-Szia! Mi újság? Hogy telt a nap együtt vele, csakis ketten? Milyen Cancun? -Szólt bele a telefonba izgatottan.
-Szia! Semmi különös. Nagyon jó napunk volt. Cancun gyönyörű, de egyszerre csak egy kérdést! -Nevettem bele a vonalba.
-Ne haragudj, csak kíváncsi vagyok! Na és mit csináltok?
-Most Ben elszaladt valahova, igazából nem tudom hova, én pedig várom őt és gondoltam addig felhívlak. Otthon mi újság?
-Sejtem hova mehetett. Itthon semmi már nagyiék is akartak téged hívni, de nem akarták megzavarni a pihenést, szóval azt üzenik, hogy majd hívd fel őket, ha ráértek a fürdés és a napozás közt.
-Rendben!
Ekkor hallottam az ajtónyitódást. Megjött Ben.
-Na megérkezett Ben, szóval majd beszélünk! Puszi! Szia!
-Oké! Jó szórakozást! Szia!
Letettem a telefont majd odamentem Benhez és adtam neki egy puszit.
-Hol voltál? -Kérdeztem kíváncsian.
-Láttam egy újságon egy jó éttermet és elmentem felmérni, hogy menjünk-e oda vacsorázni. Nagyon jól nézett ki. Elmegyünk most megnézni?
-Most rögtön?
-Persze!
-Hát.. Rendben, csak felkapok egy másik ruhát.
-Oké, de siess!
Nem igazán értettem, hogy miért volt ilyen sürgős, de mindenesetre azt tettem, amit mondt és két perc alatt átöltöztem.
Levezetett a szállodából, de nem arra mentünk amerre gondoltam. Teljes mértékben a másik irányba. A partra.
-Mégis milyen étterem van a parton?
-Nyugi! Csak gyere! Halgattatott el.
Amikor megláttam igazából hova vitt, ledöbbentem. Nem egy étterem volt. Hanem a parton leterített pléd gyertyákkal és vacsorával. Csak ránéztem és elolvadtam...
Következő rész: 20. rész: Együtt.?..

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése