Annyira megnyugtató volt ez az egész. Tizennyolc évnyi lelki teher esett le rólam, amikor Ben újra megcsókolt. Mellette biztonságban éreztem magam. Úgy értem nemcsak fizikailag, hanem lelkileg. Annyian elhagytak a szeretetükkel együtt. De tudtam, hogy ő nem fog...
Csak álltunk ott, boldogan. Egyszercsak kulcszörrenés hallatszott. Hallhatóan Ana ért haza.
-Maggie! Itthon vagy? Bocsi, hogy most jöttem, de hoztam neked kárpótlásul sütit!
Egy lépéssel elhátrált tőlem Ben, amikor Ana belépett az előszoba ajtón.
Meglepődött, de egyből lereagálta a dolgokat.
-Ne haragudjatok! Nem tudtam, hogy te is itt vagy. -Mosolygott Benre, majd úgy nézett rám, mintha a szemeivel azt mondaná -Tudtam, hogy van köztetek valami, haha!
-Semmi gond! Úgyis mennem kell!
Ana továbbra is csak mosolygott, majd észbe kapott, hogy mit mondott.
-Jaj, nem viszel sütit? Nagyon finomak!
-Á, nem köszönöm! Majd beszélünk! -Pillantott rám még utoljára, majd elment.
Amint hallottuk az ajtózáródást, Ana egyből megbombázott a kérdéseivel. Egész este róla beszéltünk, mint két pletykás barátnő. Már késő volt és sejtettük, hogy a nagyszüleink később fognak jönni, mivel a barátaiknál voltak. Gondolván, hogy holnap iskola, nem vártuk meg őket, körülbelül tízkor elmentünk aludni.
Reggel hétkor keltem fel és szokásosan a telefonomat akartam először megnézni. De semmi. Gondoltam, mivel tíztől van óránk biztos még alszik. Mindenesetre nem törtem magam tovább a tegnap után, tudtam, hogy a suliba úgyis találkozunk. Elmentem hajat mosni. Amikor visszaértem a szobámba az ágyamon két szál rózsa hevert. Éppen akkor érkezett egy SMS. Ránéztem a telefonomra és ezt olvasva éreztem, hogy elpirulok.
"Két szép szemnek, két szép rózsa"
Annyira éreztem a szeretetét, hogy egyszerre töltötte be a szívemben a mély sebeket. Új elhatározást hoztam. Az új cél, kocentrálni a jövőre, a jelenre és a boldogságra!
Mikor elkészültem még átnéztem az anyagokat. Anaval mentem iskolába, mert neki is akkor kezdődött az órája, mint nekem. Amikor beértünk Ana és az ott váró Marco új embereket mutattak be, akik közül van, aki osztálytársam. Két lány és egy fiú volt. Clara, Rosa és Alex. Nagyon szimpatikusak voltak. Rosa volt közülük az osztálytársam. A teljes neve Rosalia, de Rosanak nevezik. Megtudtam, hogy Mexikóból származik, van négy testvére, de csak ő van itt, mert mindig is ez volt az álma, hogy Spanyolpországban élhessen. Clara és Alex pedig unokatestvérek és eredetileg olaszok, de két éves koruk óta itt élnek Madridban.
Beszélgetés közben a szememmel figyeltem mindenfele, hátha valahol kiszúrom Bent. De nem láttam sehol. Óra kezdés előtt a beszélgető partnereinkkel szét válltak útjaink. Ana és Clara, Marco és Alex és Rosa és én mentünk külön órákra. A terembe érve leadtam az igazolásom az óráttartónak, aki nagyon kedvesen fogadott. Feltünésmentesen el foglaltam a helyemet Rosa mellett. Nem mintha sokan lettek volna a teremben, akiknek nagyon felkelthettem volna a figyelmét. Mögöttem ült három beszédes, "suli hercegnői" lány és a leghátsó sorban három fiú és két lány. Sajnáltam, hogy nem találkoztam óra előtt Bennel, de éppen, amikor róla fantáziáltam, az ő nevére kaptam fel a fejem. A mögöttem ülő lányok beszéltek róla
-Képzeljétek találkozni fogok Bennel. Már alig várom! -Mondta az egyik dicsekedve, amin én nagyon meglepődtem.
-Alig hiszem el, már mióta róla beszélünk és most milyen szerencséd van, te végre találkozol vele.
-Igen tegnap este beszéltük meg.
Ledöbbentett, amit hallottam. Lehet, hogy ennyi jutott a boldogságból?
Következő rész: 15. rész: Csalódás

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése