2015. május 6., szerda

16. rész: Nem számítottam rá

Hogy felejtehettem el a saját szülinapomat?.. Tettem fel magamban ötödjére ezt a kérdést. Annyira lefoglalt minden dolog, hogy ez teljesen kiment a fejemből. De így legalább sikerült a családtagjaim terve és rendesen meglepődtem...
Csak álltam meglepetten az konyhában és velem szemben állt Ana és a két nagyszülőm. De Istenem! Hiszen nekem van egy ikertestvérem, akinek szintén ma van a szülinapja. Tehát nem csak a saját születésem napját felejtettem el, hanem egyben a legjobb barátnőmét is. Mind a hárman mosolyogtak és ölelgettek. Amikor Ana ölelt meg, a fülébe mondtam
-Annyira sajnálom! Elfelejtettem a szülinapunkat! Megígérem kárpótollak!
-Maggie, ez nem az ajándékozásról szól, hanem arról, hogy örülünk, vagy sem, -Elnevette magát- hogy egy évvel öregebbek lettünk. Na meg persze, hogy ezt mostmár együtt ünnepelhetjük és nem külön-külön. El tudod képzelni, hogy mindidáig nem is tudtunk egymásról, most pedig a legjobb barátnők vagyunk? -Csak mosolygott.
Annyira nagyra becsültem a jószívűségét. 
-Igen, elég nehéz belegondolni. -Válaszoltam neki mosolyogva. 
-Boldog szülinapot Maggie! -Ölelt át megint.
-Boldog szülinapot Ana! 
A köszöntés után felvágtuk a tortát. A nagyszüleink ezután adták át az ajándékainkat. Ana egy parfümöt és egy smink készletet, én pedig egy könyvet és egy zenelejátszót kaptam. De ennél egy szívhezszólóbb, csodálatos ajándékot is kaptunk. Egy régi képet, mindkettőnknek más színű keretbe téve, amin mi, a szüleink és a nagyszüleink vannak. Egy könny csordult ki a szememen. Ana egyből megölelte őket. 
-Nagyon köszönöm! Nagyon köszönöm, hogy befogadtatok és úgy szerettek, mintha mindig is a tietek lettem volna. Annyira hálás vagyok mindenért! -Mondtam a sírás küszöbét kerülgetve.
-Mi köszönjük, hogy teljessé tetted a családunkat! -Hasonlóan szólalt meg a nagypapám.
Beszélgettünk, ettünk, nevettünk, majd egyszercsak csengettek. Én mentem kinyitni az ajtót reménykedve, hogy hátha Ben az. De nem ő volt. Marco volt egy hatalmas ajándék csomaggal. Nem számítottam rá de nekem is hozott egy ajándékot. 
-Szia Maggie! Nagyon sok boldog szülinapot! -Mondta, majd adott át egy kisebb kis ékszert és egy csokit.
-Szia! Köszönöm, de nem kellett volna! Gyere be, Ana a konyhában van.
Bementünk a konyhába és addigra Marco elővette a hatalmas ajándékcsomagból egy óriási plüssmacit és egy nagy képet amin ők voltak. Ana egyből az ölébe ugrott. Jó érzés volt látni őket együtt, nagyon aranyosak voltak.
Mivel sohasem csináltam nagy ügyet a szülinapomból, most is tartottam magam a szokásomhoz. Azonban mivel Anat is ünnepeljük ezen a napon és mert én is kaptam tőle egy kedves ajándékot, ezért én is elmentem neki keresni valamit. Valami személyeset szerettem volna, kitaláltam, hogy onnan viszek valamit, ahol először találkoztunk, mert arról az ajándékról majd az az emlékezetes nap jut az eszébe. Éppen hazaértem, amikor a kapun kívűlről érdekes dolgot láttam. Fehér héliumos lufik voltak a járda utján kikötve. Követtem az léggömbök által megjelölt útvonalat. Beértem az ajtón és legnagyobb meglepetésemre Ben állt velem szemben kicsit alkalmiasabb öltözetben, amin egy feszes inget értek ami igazán jól állt neki és egy doboz volt a kezében. Csak mosolyogva nézett rám várva a reakciómat. 
-Szia! -Köszöntem neki.
-Szia! Tudom hogy láttál tegnap, amikor találkoztam Saraval. Elmagyarázom. A szülei a város legszebb virágboltjának a tulajdonosai. Szóval remélem így megérted! -Adta a kezembe a dobozt. -A legboldogabb szülinapot Szerelmem!
Kinyitottam a dobozt és megértettem ezt az egészet. A leggyönyörűbb virágokat tartalmazta mégpedig M alakban. Az én ajándékom miatt találkozott a lánnyal. Visszatért a boldogság a szívembe.
Közelebb léptem hozzá és megcsókoltam.
-Köszönöm! Ez csodálatos! De a legjobb ajándék számomra te vagy! Szeretlek!
-Csak hogy tudd, a napnak még nincs vége! 
Nem tudtam mire céloz, de tudtam, hogy most, hogy már tisztáztuk a dolgokat és bebizonyosult, hogy ő tényleg az akinek megismertem, úgy gondoltam, vele bármibe bele megyek, mert tudom, hogy mellette mostmár csak a legjobbakat érezhetem.

Következő rész: 17. rész: Hullámvasút


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése